Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szeretetnyelvek I.

2010.11.15

Szeretetnyelvek - 1. rész

A szeretet, amit adunk és kapunk, életünk egyik legfontosabb, meghatározó élménye. Meglehet, van, aki úgy érzi, hogy ő soha nem kapott elég szeretetet és az is könnyen előfordulhat, hogy a hozzánk legközelebb álló szeretteinkkel kapcsolatban érezzük: már nem vagyunk számára, számukra fontosak, nem szeretnek minket úgy, ahogy rég.
Az anyanyelv analógiájára – melyet minden ember elsajátít, hogy társaival kommunikálni tudjon – alakította ki Dr. Gary Chapman (amerikai pszichológus, házassági tanácsadó) a hatékony szeretet kommunikáció érdekében a szeretetnyelv elméletét és gyakorlatát.

Ahogy azokkal az embertársainkkal nem tudunk beszélgetni, akikkel nem találunk közös nyelvet, úgy szeretteinknek sem tudjuk megadni mindazt, amire vágynak, ha nem ismerjük szeretetnyelvüket. A nyelv megtanulása elengedhetetlen ahhoz, hogy a kapcsolat hosszú távú, tartós és boldog legyen: hiszen társunk akkor érzi, hogy szeretjük, ha mindezt az ő szeretetnyelvén juttatjuk kifejezésre.

A szeretettan

Mielőtt az öt szeretetnyelvvel közelebbről is megismerkednénk, még egy fontos fogalomról írok – ez a szeretettank. Egy képzeletbeli tartály, mely természetesen egyénenként változó „nagyságú”. Ha szeretetet kapunk – nyilvánuljon meg bármilyen formában is – szeretettartályunk mutatója a „teli” állás felé mozdul el. Ha tankunk „teli” van, akkor boldogok, kiegyensúlyozottak vagyunk, úgy érezzük, szeretnek minket. Annak a tartálya azonban, aki hosszabb ideg nem részesül szeretetben, lassan elkezd kiürülni: életkedvét elveszíti, a világot szürkének, egysíkúnak találja és depresszióra lesz hajlamos.

Ezért is fontos tudni, hogy párunk, társaink, barátaink, családtagjaink mitől érzik azt: szeretik őket, mitől lehet az ő tankjukat csordultig tölteni, hogy így a lehető legnagyobb boldogságban legyen részük. Minden ember céljai között első helyen szerepel, hogy szeretteit boldoggá tegye – ehhez, pedig tudni kell, hogy mi az, ami a másiknak örömet okoz.

Az első szeretetnyelv – pár kedves szó
 
Mark Twain egyszer ezt mondta: „Két hónapig jól élek egy kedves mondattól.” Talán nem is gondolnánk, hogy a kimondott szavaknak mekkora ereje van, de emlékezzünk vissza milyen jól esett néhány kedves, biztató, elismerő szó, mennyire megnövelte önbizalmunkat és hogy megsokszorozta energiánkat. A másik oldalról pedig: mennyire bántó, lehangoló tud lenni egy szidalmazás…
 
Mondd azt: „Szeretlek!”

Minden reggel azzal ébredek, hogy Kedvesem azt mondja nekem: „Szeretlek.” Egy nap, ami így kezdődik, csak jó lehet!
Függetlenül attól, hogy párod szeretetnyelve a pár kedves szó, mondd neki: „Szeretlek.” Sokszor borzasztó nehéz ezt az egyszerű szót kimondani – félünk tőle. Mintha szabadságod adnád fel, elveszítenéd egy részed. De tudnod kell, azzal, hogy kimondod, csak félelmeidet veszítheted el, hiszen minél többet vagy képes önzetlenül adni, annál többet kapsz.
Elgondolkodtató azonban az USÁ-ban használt szófordulat: „I still love you”, azaz „Még mindig szeretlek”. Nagyon őszinte, de benne rejtőzik az örök kétely. Itt és most szeretlek ugyan, de azt nem tudom mi lesz egy tíz év, egy év múlva, vagy akár holnap.

A pár kedves szó dialektusai


A szeretlek- el azonban nem merül ki a pár kedves szó szótára. Ide tartozik minden verbális megnyilvánulás, amivel társunkat bátorítjuk, amivel kéréseinket tudtára adjuk, anélkül, hogy megbántanánk, vagy amivel köszönetünket fejezzük ki mindazért, amit értünk tesz.
A bátorításhoz empátiára van szükségünk, a világot társunk szemével kell lássuk, éreznünk kell, mi az, ami visszatartja, korlátozza őt bármely céljának megvalósításában. Ha ezt megfejtettük, akkor képesek leszünk mellette állni, kifejezésre juttatni azt, hogy problémája minket is érdekel, minden erőnkkel segíteni szándékozunk, és őszintén bízunk benne, az ő képességeiben.

Attól függően milyen hangsúllyal mondjuk ki ezt a mondatot: „Örülnék, ha elmosogatnál” – számíthatunk kérésünk visszautasítására, vagy beteljesülésére. Abban az esetben, ha kérésünket szeretettel közöljük, társunk érzi benne a kedvességet, így első reakciója nem a védekezés lesz, nem utasít vissza minket. A szeretetteljes szavak a segítő szándékot ébresztik fel, míg a támadás, felelősségre vonás védőbástyákat emel. ilyen esetben biztos elutasításra számíthatunk, mégha eredetileg igazunk is volna.
Ugyanúgy bármely minket ért sérelem megbeszélhető: nem szükséges hangos, vádaskodó szavakkal vagdalkozni, ezek csak elmélyítik a köztünk lévő szakadékot, nem oldják meg a problémát. De ha halkan, szelíden azt mondod „Tudod, nagyon megbántott, rosszul esett az, hogy…” akkor nyitott szívre és fülre találunk, megértésre. Így meg lehet oldani még a legnagyobbnak látszó problémát is. Természetesen tudnunk kell megbocsátani, a minket ért sérelmekről ne vezessünk naplót, melyet kellő pillanatban felcsapva elmondhatjuk: „Bezzeg amikor…”. Ez nem a szeretet nyelve.

És végül: járjunk nyitott szemmel és ne legyünk lusták megköszönni mindazt a sok kedvességet, amivel nap, mint nap elhalmoznak minket. Lehet, már magától értetődőnek tartod, hogy párod mindig gondoskodik a tiszta, vasalt ruhádról, vagy mindig beágyaz „helyetted” is, esetleg meglocsolja a virágaidat, elkészíti a reggeli kávédat, mert „ez a dolga”. De biztos lehetsz benne, hogy boldogságot okozol neki, ha szavakkal tudtára adod, mennyire örülsz mindennek.