Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Stratégiák nehezen kezelhető emberekhez

2010.11.15

Stratégiák nehezen kezelhető emberekhez

Az alábbiakban felsorolt személyiségtípusokkal a legvalószínűbb, hogy napi rendszerességgel találkozunk. Néhány munkaév után bizonyos mértékig a legtöbb emberben megtalálhatók e személyiségjegyek. Nagyon fontos, hogy felismerjük ezeket másokban és saját magunkban is.
 
 
1. Az ellenséges/ agresszív
 
Ők azok, akiknek mindig igazuk kell, hogy legyen. Gorombák, hirtelen természetűek, megfélemlítőek, öntörvényűek és arrogánsak. Nagy az önbizalmuk, és lenézik azokat, akik nem olyan határozottak, mint ők. Pillanatok alatt felkapják a vizet. Akkor a legelégedettebbek, ha ők irányítanak. Nyílt támadásokat kezdeményeznek.
 
Hogyan kezelhetjük őket?
 
Ne adjuk be a derekunkat. Ne mutassunk félelmet. Tisztelni fognak bennünket, ha határozottak vagyunk. Lehet, hogy csak kóstolgatnak minket. Az agresszív viselkedésűek nehezen tűrik a passzivitást. Kerüljük a nyílt csatározásokat. Ezek az emberek szeretik a küzdelmet, és élvezik a győzelem ízét. Kevésbé hajlanak az összecsapásokra, ha nyugodtak, de határozottak vagyunk.
Ragaszkodjunk a tényekhez. Egy olyan higgadt megjegyzés, mint például „A következők miatt nem tudok egyetérteni önnel…”, kifogja a szelet a vitorlájukból. Kerüljük a szubjektív véleményt. Ne adjunk lehetőséget arra, hogy változtassanak érvelésükön, ugyanis ez a kedvenc hobbijuk. Ha az előadásunk alatt beszélget, folyamatosan szólítsuk nevén addig, míg ránk nem figyel. Ha már figyel ránk, fejtsük ki mondanivalónkat röviden és szabatosan. Hogy figyelmüket a szükséges kérdésekre irányítsuk, a fontos szempontokat egymás után többször is elismételhetjük.
Beszéljünk többször is arról, amin éppen mérgelődnek. Ezzel azt jelezzük nekik, hogy komolyan vesszük őket. Azonban időnként az a legjobb, ha csendben hallgatva engedjük, hogy kiengedjék a gőzt, és csak utána fejtjük ki mi is a mondandónkat. Meglepődve fogjuk tapasztalni, milyen értelmes gondolataik vannak, ha egyszer vége a hisztinek.
Adjuk meg nekik a tisztes visszavonulás lehetőségét. Az erőszakos emberek igen érzékenyek (igaz, csak önmagukra). Javasoljunk néhány alternatív megoldást. Hozzuk azt is a tudtukra, hogy több kirohanást nem viselünk el.
 
 
2. A panaszkodó
 
Mindent kifogásolnak, negatív légkört hoznak létre. Mindenkit hibáztatnak. Szeretik felemlegetni kollégáik hiányosságait. Ők tökéletesek, és szeretnek az áldozat szerepében feltűnni.
 
Hogyan kezelhetjük őket?
 
Ne próbáljuk megoldani az ő problémáikat. Nem fog tetszeni nekik, hogy ami eddig az önmegvalósítás volt számukra – a passzivitás és a vádaskodás – egyszer véget is érthet. Megerősödött ellenállásba fogunk ütközni. Vegyük őket komolyan, s kérjük, hogy kifogásaikat írják le. Tegyünk fel sok nyitott kérdést. Fogalmaztassuk meg velük pontosan kifogásainkat.
Figyeljünk oda rájuk. Lehet, hogy csak azért panaszkodnak mindenért, hogy felhívják magukra a figyelmet; hogy megkapják azt az odafigyelést, melyet érzéseik szerint egyébként nem kapnak meg. A hallgatás nem jelent egyetértést. Ne mondjunk véleményt, amíg nem ismertük meg az összes körülményt. Kérjük meg őket, pontosítsák panaszukat. Gyakran nem is a konkrétan elhangzó panasz a sérelmük fő oka.
Szőrszálhasogatásuk nagyon hasznos lehet olyan problémák esetén, amelyek felett mások elsiklottak, van nem akartak rámutatni.
 
3. A tartózkodó/ csendes
 
Nem nyilvánítják ki a véleményüket még akkor sem, ha megkérdezzük őket. Ne higgyük azonban, hogy ez azt jelenti, nincs saját véleményük. Ha forszírozzuk őket, diplomatikus megállapításokat tesznek. Ez még akkor is azt a látszatot keltheti, hogy nem értenek egyet, ha nem így van.
A megbeszéléseket csendesen ülik végig, érdemben nem járulnak hozzá a megbeszélés menetéhez. Ez bizonytalanságot szülhet: figyelmen kívül hagyják a többiek véleményét? Unatkoznak? Vagy nem akarják másokkal megosztani ismereteiket? A hallgatás lehet szándékos is, ez esetben azonban agresszív viselkedésnek számít.
 
Hogyan kezelhetjük őket?
 
Figyeljünk oda rájuk. Lehet, hogy úgy érzik, nem kapják meg azt a figyelmet, amit megérdemelnének. Kerüljük az olyan kérdéseket, melyekre egyértelmű igen vagy nem a válasz. Nyílt kérdésekre törekedjünk. A hogyan és a miért kezdetű kérdések ösztönözhetik őket. Figyeljünk rá, hogy testbeszédünk bátorító legyen. Fejünket hajtsuk kissé előre, szemöldökünket kissé húzzuk fel. E gesztusok mind várakozást fejeznek ki.
Ne mi törjük meg a kínos csendeket, ugyanis ez segíthet kibillenteni őket. Inkább tegyünk fel kérdéseket arra vonatkozóan, hogy egyetért-e azzal, amiről az előbbiekben szó volt. Utaljunk rá, hoégy közlékenyebb is lehetne: „Úgy látom, zavarban, vagy…” Provokáljuk őket, hogy legyenek érzelmi megnyilvánulásaik.
A megbeszéléseken mondjuk ki, hogy mindenki közreműködésére számítunk. Például kérdezzünk körbe az asztal körül, hogy kinek mi a véleménye. Ha nem töri meg senki a csendet, csak mosolyogjunk. A metsző pillantások, összehúzott szemöldökök és vállvonogatások ellenére is. Mondjuk el, hogy mindenki véleménye fontos számunkra. Ha valaki elkezd beszélni, ne szakítsuk félbe, és ne tereljük el a szót. Bátorítsuk őket véleményük kifejtésére. Mutassuk ki, hogy számítunk rájuk.
 
 
4. A túlságosan kedves
 
Mindig készek mosolyogni, figyelmesek, és mindenkinek a kedvében akarnak járni. Sok mindent ígérnek, és önként felajánlják segítségüket. De ne bízzunk túlságosan abban, hogy ígéreteiket be is tartják. Lehet, hogy mindenkinek hasonlókat ígérnek. Nem gondolják végig a következményeit annak, ha túl sok feladatot vállalnak, vagy túl sok kollégájuknak ígérnek segítséget. Azt mondják, amit hallani akarunk. Ez kezdetben hízelgő, de később már megkérdőjelezzük szavahihetőségüket.
 
Hogyan kezelhetjük őket?
 
Ne hozzuk nyilvánosan kellemetlen helyzetbe őket azzal, hogy emlékeztetjük be nem tartott ígéreteikre. Azért olyan könnyen meggyőzhetőek, mert rettegnek a konfliktusoktól. Ha megmondjuk nekik a magunkét, csak azt érjük el, hogy még kedvesebbek lesznek.
Ha a véleményét kérdezzük valamiről, kérjük meg, hogy sorolja fel az érveit. Próbáljunk meg rájönni, hogy miért igyekszik egyetérteni velünk. Ha túl könnyen létrejött az egyetértést, kérjük meg, hogy a megállapodást rögzítsük írásban, hisz mindkettőtöknek fontos a megállapodás betartása. Ha csalódást okoznak, kérdezzük meg, ezután mit fognak másképpen csinálni. Ez ösztönzően hathat rájuk, és segíthet nekik változtatni, ahelyett hogy a friss hibán rágódnának.
 
 
5. A negatív
 
Hajlamosak minden új ötletet csírájában elfojtani. Legtöbbször mérgesnek és sértődöttnek tűnnek. Mindig kitalálnak valamit, hogy miért is romolhatnak el a dolgok. Meg vannak róla győződve, hogy az életüket nem ők alakítják, és hogy akik nem így gondolkodnak, azokban nem lehet megbízni. Nem hisznek a dolgok jobbra fordulásában. Általában idealisták, hajlamosak azt hangsúlyozni, valami miért nem működik olyan jól, mint lehetne, s tartózkodnak attól, hogy elismerjék: valami eleve tökéletlen.
 
Hogyan kezelhetjük őket?
 
Ne felejtsük, hogy mindenki hajlamos lehet környezete negatív hozzáállását átvenni. A negativisták saját önigazolásuk miatt szeretik terjeszteni szemléletüket. Ne bonyolódjunk velük vitába. Csak az alkalomra várnak, hogy még sötétebb képet festhessenek a dolgokról. Ragaszkodjunk a tényekhez. Kérjük meg, hogy általános megállapításait támassza alá tényekkel. Maradjunk higgadtak. Emlékeztessük a korábban elért sikerekre. Például kérdezzük meg: „Emlékszel, a múltkor sikerült elérnünk, hogy…”
 
 
6. A mindentudó szakértő
 
Mindig igazuk van. Ezzel nagy előnyére is válhatnak a cégnek. Érdemeiket azonban csökkenti, hogy soha nem mulasztják el, hogy mindenkit emlékeztessenek arra: nekik mindig igazuk van. Bár nem ez a szándékuk, de könnyen lejárathatnak másokat. Nagyképűek és lekezelőek lehetnek.
Legtöbbször jól értesültek, és nagy a szakértelmük. Szeretik a kihívásokat, mert ilyenkor lehetőséget kapnak tudásuk fitogtatására. Ha egy munkát rövid határidőre gyorsan kell befejezni, akkor hátráltathatják a dolgokat azzal, hogy a részleteken lovagolnak.
 
Hogyan kezeljük őket?
 
Nincs más megoldás: fejlődni kell. A mindentudókon csak egyféleképpen tehetünk túl: ha még náluk is jobban értünk a dolgokhoz. Még akkor is nehéz őket megszorítani, ha kisujjunkban vannak a dolgok, mivel mindig mindenre van kész válaszuk. Próbáljuk meg valahogy új szemszögből megközelíteni a feladatokat.
Mutassuk ki, hogy mennyire értékeljük szakértelmüket, ismerjük el tudásukat. Mindenki szereti érezni, hogy számít a véleménye. Az, hogy szemmel láthatóan odafigyelünk arra, amit mások mondanak, azért is célravezető, mert így mások is meghallgatják majd, amit mi mondunk.
 
 
Könyvajánló:
 
Ken Lawson: Nehezen kezelhető emberek, kényes szituációk
 
E könyv bemutatja azokat a problémás személyiségtípusokat, amelyek folyamatosan kihívások elé állítanak bennünket munkahelyünkön. Megtudhatjuk, hogy a nehezen kezelhető emberek mire érzékenyek, és tanácsot kapunk arra vonatkozóan is, miképpen lehet sikeresen együtt dolgozni velük.
Kötetünk segít, hogy
-felfedezzük a rejtett feszültségeket, s kiismerjük a problémás főnököt vagy beosztottat.
- a korai felismerés után gyors és alapos megoldással harmonikus munkahelyi légkört teremthessünk.
- olyan munkahelyet varázsoljunk, ahol lehet vitatkozni, érvelni.