Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Segítsd át párodat a krízisen!

2010.11.15

Segítsd át párodat a krízisen!

A férfi legyen férfi, neki megoldásai legyenek, ne problémái. Ölje meg a mamutot, győzze le a hétfejű sárkányt, és ne csak toporogjon a barlang bejárata előtt. Az igazi férfi ugyanis nem beszél sokat, az érzéseiről meg pláne nem cseveg órákon át. Akkor mégis mit tegyünk, hogy segíthessünk rajta, ha átmeneti krízisbe kerül?

Dühös, de nem szomorú

A férfiak szimptómái azért félre vezetőek, mert nem olyan látványosak, mint a nőké. Ők nem sírnak, ha maguk alatt vannak. Amikor olyan problémával szembesülnek, amelyet képtelenek megoldani, nem a barátaikhoz rohannak, hogy kibeszéljék magukból a feszültséget, hanem félrevonulnak egy csendes sarokba, és igyekeznek egyedül kigondolni a kátyúból kivezető utat.
Lehet, hogy hihetetlen, de a férfiak sokkal sérülékenyebbek a nőknél: nagyobb köztük a csecsemőhalandóság, több a szenvedélybeteg, és az infarktus is gyakoribb náluk. De ha egy férfi gyerekkora óta azt hallja, hogy ne beszéljen nyíltan az érzéseiről, hogy nem szabad sírnia, akkor mégis hogyan várhatnánk el tőle, hogy olyankor nyíljon meg, amikor leginkább sérültnek érzi magát férfiszerepe kiteljesítésében?

Míg a nők jellemzően párkapcsolati krízisek hatására, addig a férfiak inkább a világban való sikertelenségük miatt esnek depresszióba. Gyakran előfordul, hogy náluk a probléma fizikai tünetekben jelentkezik: fejfájás, gyomorgörcs és szexuális zavarok kísérhetik a folyamatot. A kedélybeteg férfi követelőző, gyerekes és általában nem a pszichiátrián köt ki, hanem a kijózanítóban vagy a kerületi kapitányságon. A sok tévénézés, a szerencsejátékok vagy a szoknyák hajkurászása is ennek a lelki betegségnek a szimptómája lehet.
 
A depressziós férfinél munkahelyi és alvászavarok jelentkezhetnek, otthon pedig mindennapossá válhatnak a dühkitörései. A kilátástalanság sokszor türelmetlenséggel vegyes agresszióvá fajulhat nála. Nem találja a megoldást problémáira, és az alkalmatlanság érzését kelti benne. A körülötte élők elfordulnak tőle, mert segíteni nem tudnak rajta, javaslataik csak falba ütköznek. A depresszióval küzdő férfi fokozatosan elveszti örömérzetét, szexuális érdeklődése tökéletesen elapad, és szinte teljesen döntésképtelenné válik: már azt sem tudja eldönteni, felkeljen-e reggel vagy sem, este, pedig a falnak fordulva alvást tettet, csak hogy beszélgetnie se kelljen.

1. Képzeld magad a helyébe
Amikor kedvesed szenved, a legfontosabb, hogy úgy próbálj meg segíteni, hogy közben nem ártasz neki. Azok, akik már kerültek mélypontra vagy látták egy barátjukat, családtagjukat bajban, bármilyen mentális vagy traumatikus problémával, megértik ezt. De persze nem mindenki. Sok ember én-központú, amellett az empátia olyan dolog, ami nem minden emberben van meg. Amíg némelyeknek kevesebb empatikus képessége van, addig legtöbbünk el tudja képzelni, hogy mit érezhet a másik, legalábbis, ha teszünk egy kis erőfeszítést erre. Gondold végig, vajon mi lehet a baj, amit nem is lehet látni, vagy egy idő után fájdalmasan tapasztaltál nála. Próbáld megérteni, min megy keresztül a párod és legyél mindig ott a számára. A legfontosabb, hogy figyelj rá, és észleld a viselkedésében és hangulatában beállt változásokat. Támaszkodj nyugodtan a megérzéseidre: minél jobban ismersz valakit, annál nagyobb az esélyed arra, hogy biztosan megérzed, ha bajban van, és magabiztos mondatai mögül is kihallod az aggodalmat. A depressziónak ugyanis általában a stressz és a félelem a kiváltó oka. Ha észrevetted a kedveseden a nyilvánvaló jeleket, semmiképpen ne hagyd egyedül!

2. Csak legyél ott, más nem számít!
„Én itt vagyok neked, és tudnod kell, azt akarom, hogy te is legyél nekem.” Ez az egyik leggyakoribb mondat, amit egy depresszióban szenvedő ember hallani akar. Sajnos, gyakran éreznek a félelemtől gyengeséget, és elüldözik maguk mellől azokat az embereket, akiket a legjobban szeretnek. Kérdezd meg magadtól, van-e olyan ok, ami miatt el tudnál maradni a kedvesed mellől egy ilyen helyzetben. Nem kell mondanod semmit, csak legyél ott és figyelj rá. Maradj a közelében, és finom érintésekkel, szavak nélkül add tudtára, hogy számíthat rád. Az emberi érintés fiziológiai hatásait nem lehet túlbecsülni. Érj hozzá, és nyugtasd meg, hogy mellette állsz. Ha viszont félrevonul a barlangjába, ne menj utána, hagyd egy időre magára. Vonuljon el, de mindig légy kéznél, ha szüksége volna rád.
 
3. Legyél körültekintő azokon az eseményeken, melyek szomorúságot hozhatnak
Az a legrosszabb, hogy mindig vannak, lesznek olyan események, amelyek újból előidézhetik ezt a fájdalmat, ami az egész probléma kiváltó oka volt. Ezért ezekre mindig figyelj. Nyugodtan kérdezd meg őt, hogy szeretne-e erről beszélni és biztosítsd afelől, hogy te bármikor meghallgatod. Ne nyaggasd azonban, hogy feltétlen beszéljen a gondjairól! Hallgasd meg, de ne erőltesd rá azokat a megoldásokat, amelyek hasonló helyzetben neked talán segítenének. Hiába faggatod, hogy mi a baja, mert valószínűleg ő sem érti, és ezért nem tudja megmondani. Ne akard mindenáron kitalálni búskomorsága okát, és abban nyújtani megoldást.

4. Hallgasd a szíveddel - Tartsd vissza az elmarasztaló ítéleteket
Könnyen ítéljük el vagy meg mások viselkedését, különösen, ha igazán komoly dologról van szó. De ez elmarasztaló ítélet szánalmat sugall. Amikor valakit így megítélnek, nem érzi, hogy bárki is támogatná őt. Ha segíteni akarsz, felejtsd el az ítélkezést és fogadd el azt, ami van. A szíveddel hallgasd ne csak a fejeddel.

5. Mutasd ki a törődést
Sosem fogod igazán tudni, hogy mit érez ilyenkor. A legrosszabb, amit ebben az esetben mondhat valaki: biztosan jobb lesz, minden rendben lesz, tudom min mész keresztül, stb. Nem, nem tudhatod, senki sem tudhatja, csak az, aki átéli ezt a borzalmat. A depressziós ember sokkal érzékenyebbé és sebezhetőbbé válik. Nem szabad azt mondani, hogy tudod, mit érez, hiszen nem tudhatod. És azzal, hogy te ezt mondod, lekicsinyíted az érzéseit. Mondd azt: nem tudom, mit érzel, de megpróbálom elképzelni. Mutasd ki, hogy mennyire aggódsz.
 
6. Kérj engedélyt tőle, mielőtt tanácsot adnál
Amikor más van bajban, az emberek mindig jó tanácsokat osztanak. Pl.: ha ezt meg ezt csinálnád jobban érzenéd magad, stb. Ilyenkor nehéz eldönteni, hogy valóban segíteni akarnak, vagy csak fitogtatják tudásukat, amitől a depressziós ember úgy érezheti magát, mintha semmit sem tudna. Mindenkinek szüksége van megértésre és törődésre, különösen, azoknak, akik szenvednek valamitől. A segíteni akarás természetes gondolat, de a tanácsok osztogatása, arrogáns cselekedetnek tűnhet. Mielőtt tanácsot adnál, kérdezd meg, hogy megoszthatod-e vele a véleményedet, vagy egyáltalán vár-e valamiféle tanácsot.

7. Hagyd, hogy igaza legyen annak, aki éppen az élettel néz szembe
Először is, ez nagyon udvariatlan viselkedés, ha állandóan a saját igazadat szajkózod, még akkor is, ha segíteni akarsz. Ha megosztanak veled egy személyes információt, amire te kérdeztél rá, nem lehet úgy reagálni rá, hogy egyből okosabbnak akarsz mutatkozni. Ne állj le vitatkozni, hagyd, hogy igaza legyen, legyél különösen kedves, és ami a legfontosabb, hogy tartsd a szád.
 
8. Ne vedd magadra a depresszióját
Ez róla szól, és nem rólad. Csak akkor tudsz segíteni, ha nem azzal vagy elfoglalva, hogy miért nem tudod őt boldoggá tenni. Állj mellette, és ne magadat sajnáld!
 
9. Ne úgy közelíts hozzá, mint amikor a barátnőd van hasonló állapotban
Egy pasit nem nyugtat meg, ha biztosítod róla, hogy nincs miért aggódnia, mert te itt vagy neki, és te akkor is szereted, ha örök életében lúzer marad. Ne vigasztald, és ne veszekedj vele, ne támadd, és ne ingereld! Azt meg véletlenül se mondd neki, hogy rázza már meg magát és viselkedjen férfiként!

10. Türelem, türelem és türelem
A türelem a legfontosabb! Fogadd el, hogy egy ideig nem te állsz a középpontban, nem rólad szól a kapcsolat. Ne rendezz jeleneteket, és ne zsarold érzelmileg.

11. A bulizás, szórakozás ilyenkor nem megoldás
Ne cipeld el szórakozni, azt remélve, hogy a társaság kimozdítja ebből az állapotból. Engedd meg neki, hogy egy időre ő lehessen a gyenge, és megélhesse, milyen érzés a gödör alján ülni. Elvégre mindannyiunknak szüksége van a „lent lenni” élményére ahhoz, hogy értékelni tudjuk, amikor fut a szekér.