Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Legnagyobb ellenségünk a félelem

2010.11.15

Legnagyobb ellenségünk: a félelem

Sokszor érezzük, hogy a félelmek már szinte felemésztik az életünket. Miért nem tudjuk elengedni őket, miért cipeljük magunkkal éveken át a berögzült rettegéseinket?
 
Ha negatívan gondolkodsz, és nagyon tartasz valamitől, az szinte biztos, hogy megjelenik az életedben. Bevonzod. Mégis, hogyan lehet pozitívan gondolkodni akkor is, ha felhők tornyosulnak a fejünk fölött? Kizárólag te magad vagy képes megoldani ezt a problémát!

Kérhetsz külső segítséget, járhatsz terápiára, kezelésekre, de a te kezedben van a fegyver, amellyel a nyugalmat bevarázsolhatod az életedbe. Fontos, hogy a félelmeinket kibeszéljük magunkból, de ne öljük meg barátainkat a kínjainkkal! Ne felejtsük el, hogy a hozzánk túl közel álló emberek könnyen átvehetik a bánatunkat, szomorúságunkat!
 
Ne öld meg a barátaidat!

Egy barátnő, aki hosszú hónapok óta ismételgeti nekünk a „jaj, mi lesz velem ezután?” című monológot, egész szép adag félelmet ültethet belénk, aztán majd pislogunk, hogy mitől lett nekünk is rossz. Legyünk megértők, empatikusak, vigasztaljuk meg szeretteinket, de ne vegyük át a terhüket! Ne vigyük magunkkal haza a félelmüket, problémáikat. Azt ők kapták, nem mi! Nem szívtelenség ez: senki sem várhatja el tőlünk, hogy szolidaritásból mi is átsírjuk az éjszakáinkat.

Ahogy befészkeli magát a fejedbe egy negatív gondolat, máris irtsd ki! Gondolj valami jóra, ami eltereli a figyelmed! Biztos, hogy találsz az emlékeid között olyat, ami jó érzéssel, szeretettel tölti meg a szíved. Keresd fel azokat a helyeket, ahol felhőtlenül jól érezted magad, vagy nézd végig a telefonkönyved, és hívd fel azokat, akik garantáltan feldobnak. Erősítsd magadban a pozitív gondolatokat! Ha valamire nagyon vágysz, akkor ismételgesd magadban! Mindig kijelentő módban gondolj rá:
 
• „Megkapom ezt az állást.”
• „Elutazom idén Párizsba.”
• „Teljesen egészséges vagyok.”
 
Rettegés a jövőtől
 
Könnyű azt mondani valakinek, hogy ne félj. Nem tudhatjuk azonban, miből ered a rettegése. Lehet egy előző életből hozott berögzülés vagy gyermekkori trauma az oka. Talán szüleink mérgezték meg – tudat alatt és akaratlanul – a jövőnket azzal, hogy bizonytalanságban tartottak minket. Elég lehet egyetlen rossz emlék, amely az életed éveken átmérgezi.
 
Párkapcsolati félelmeink is a múltba vezethetők vissza. Egy ex kedves, aki a mai napig bennünk él. Aki miatt képtelenek vagyunk elfogadni, hogy szerethet minket valaki igazán, és nem csal majd meg, nem használ ki. Emiatt aztán egyre nehezebben ismerkedünk, és rendszeresen bevonzzuk magunknak azokat a fickókat, akikre semmi szükségünk sem lenne.
 
Félünk a jövőtől. A bizonytalanságtól. Attól, hogy nem lesz munkánk, pénzünk, otthonunk, kocsink, pasink, gyerekünk… Félünk az időtől. Attól, hogy öregszünk, ráncosodunk, hízunk, ketyeg a biológiai óránk, és még mindig nem váltunk anyává. Félünk a betegségektől. Attól, hogy egyszer csak csomót találunk magunkban itt-ott, vagy egyszer majd komoly arccal ül le velünk beszélni a nőgyógyászunk.

Szabaduljunk meg attól, amitől lehet.
 
Ha a rettegésünk tárgya megfoghatatlan, akkor keressünk valamit, amivel valóban szembe tudunk nézni, erősítsük magunkat! Mindenkinek vannak fóbiái is. Félünk a magasban, a mozgólépcsőn, a kígyóktól, a sötétségtől, a víztől… Ha belül nyomaszt valami, akkor próbáljuk legyőzni valamelyik fizikai félelmünket. Lépjünk ki egy magas épület erkélyére, vagy menjünk be egy hüllőházba! Segíteni fog megszabadulni a bennünk lakó félelemtől is.

A legnehezebb akkor szembenézni a félelemmel, amikor egyedül vagyunk. A sötétben, éjszaka, amikor már mindenki alszik, és egyedül vagyunk otthon. Felerősödnek a rettegéseink, és reggelre kialvatlanul ébredünk… Próbáljunk elutazni pár napra valahova, de mindenképpen egyedül! Ismerkedjünk új emberekkel, tájakkal, kultúrákkal!

Ha még nem merünk egyedül szembenézni a belső szörnyekkel, akkor vegyük körül magunkat inspiráló emberekkel, akik ösztönöznek minket a túllépésre, a fejlődésre! Akiktől tanulhatunk, és akik nem húznak még mélyebbre a sötétben.
 
A félelem megbetegít
 
„Belső félelmeink sokszor vezetnek pánikbetegséghez, amelyből csak nehezen lehet kigyógyulni – mondta Molnár Erzsébet természetgyógyász. – Fizikai tüneteket produkáló agyunk az orvosokat is becsaphatja, előfordulhat, hogy gyógyszerekkel tömik tele az embert ahelyett, hogy az igazi okot keresnék meg. A nyugtatóktól csak letompul az elme, de nem szűnik meg a félelem. Egy idő után egyre több pirulára lesz szükség, és függőség alakul ki.

Kifejezetten erre specializálódott természetgyógyászok más megoldásokat kínálnak, hogy a félelmek hosszú időre eltűnjenek az életünkből. Gyógynövényi eredetű szerek mellett például a legegyszerűbb visszavezetni a pácienst a félelmet kiváltó ok gyökeréig. Ha megpróbálja kívülről nézni a problémáját, könnyebben megérti azt, így az elengedés is könnyebb lesz. Van, aki akupunktúrát használ, mások a szellemgyógyászatra esküsznek, és prána nadi- kezelésekkel is megszabadulhatunk kínzó félelmeinktől.”