Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Érzelmi kiegyensúlyozás

2010.11.15

Érzelmi kiegyensúlyozás

Először is, nézzük meg, közvetlenül fel tudunk-e magunkban éleszteni egy bizonyos érzelmet. Azután emlékezzünk vissza, vagy képzeljünk el egy olyan helyzetet, amely ezt az érzelmet kiváltja bennünk. Mindez könnyedén, egy-két perc alatt lejátszódhat. Azután, mielőtt még túlságosan eluralkodna rajtunk ez az érzelem, szabaduljunk meg tőle, és lépjünk a következőre, egy rövid időre, mint az előzőekben. E folyamat során kb. 20 perc alatt, átélhetjük mind a tizenkét alapérzelmet. Azzal, hogy csak ilyen rövid időre nyílunk meg minden egyes érzelem előtt, egész különleges érzelmi egyensúlyra tehetünk szert. Megtanuljuk, hogyan fogadjuk el nyitottan azokat az érzéseket, amelyeket egyébként rendszerint elfojtunk, ugyanakkor arra is rájövünk, hogyan lehet megszabadulni tőlük, és összhangba hozni őket más érzéseinkkel.

Felnőttként külön meg kell tanulnunk szabad folyást engedni érzelmeinknek, úgy, ahogy azt kiskorunkban tettük. Az alapérzelmek: boldogság, harag, szeretet, fájdalom, játékosság, félelem, szenvedély, bánat, reménytelenség, fölény, irtózás és elégedettség. Az érzelmi kiegyensúlyozás trükkje abban rejlik, hogy az egyes szavakhoz kapcsolunk érzelmeket, emlékeket és fantáziaképeket. Minden egyes szó előtt ki kell tárulkoznunk, és el kell fogadnunk minden emléket, élményt, melyet ez az érzelem felszínre hoz bennünk.

BOLDOGSÁG:

Öröm, elragadtatás - születésünk előtt az anyaméhben ez volt az első érzelmünk
A boldogság olyan érzelmi állapot, amelyben nem érzünk sem veszélyt, sem fájdalmat, sem éhséget - egyszerűen minden tökéletes, és egy nyugodt, tiszta, elragadtatott elégedettség áraszt el bennünket. Kicsit az egyéniségérzésünket is elveszítjük a boldogság állapotában - eggyé válunk a világegyetemmel. A misztikával foglalkozók is ezt az állapotot igyekeznek előidézni. Engedjük el magunkat egy kis időre, és próbáljunk meg kapcsolatba lépni a boldogság érzésével.
 
Önfeledt, spontán szórakozás
A játékosság a testünkben, az izmainkban érződik. A hatalom és az önfeledt öröm érzése ez a jelenben, amelybe nem keverednek sem a múlt, sem a jövő gondolatai. A játék lényegében egy jelenpillanat-élmény, de konfliktus és fájdalom nélkül. Képesek vagyunk átélni ezt a felhőtlen állapotot, ugyanakkor, ha valami azt váltja ki, tudunk dühösek is lenni. Tudunk szenvedélyesek lenni, ha szeretnek, és fájdalmat érzünk, ha megsérülünk.

Büszkeség, sikeresség
Az embernek szüksége van erre az érzésre ahhoz, hogy fennmaradjon. Túl gyakran fojtjuk el magunkban a büszkeséget, melyet teljesítményünk, képességeink, vagy bármilyen területen való eredményességünk felett kellene éreznünk. Éljük bele magunkat a sikerbe. Figyeljük meg, milyen emlékek jutnak eszünkbe arról, amikor valamit kiválóan vittünk véghez.

HARAG:

Frusztráció, agresszió
Hol érezzük testünkben a haragot? Milyen izmaink rándulnak össze? A düh készenlétbe helyezi a testet, hogy elég erős legyen ahhoz, hogy megvédje magát, bármelyik részét fenyegeti is a veszély. Érezzük, ahogy felgyülemlik testünkben ez az erő, amint a haragra gondolunk. Olyanok is vannak, aki úgy érzik, hogy e szónak már az említésére is elönti őket a méreg. Felbecsülhetetlen érték lehet olyankor, ha erőre van szükségünk ahhoz, hogy magunkat és érdekeinket meg tudjuk védelmezni.
 
SZERETET:

Elfogódás, együttérzés
A szeretet olyan gyengéd elfogadása a másiknak, ahol azonosulunk a másik személlyel, és úgy érezzük, semmilyen gát nincs kettőnk között. Ha megtapasztaltuk a szó közvetlen hatását érzelmeinkre, és testünkre egyaránt, meglátjuk, milyen élményeink kapcsolódnak ehhez a fogalomhoz. Haladjunk mélyebbre, a fizikai érzések szintjére, amelyek azokat az emlékeinket kísérik, amikor nagyon szerettünk valakit. A harag feszültté tesz, szeretet viszony elernyeszti az álkapocs izmait. Ugyanígy a harag megfeszíti hangszálakat, a szeretet pedig ellazítja őket. Ezért aztán, amikor haragról a szeretetre lépünk, egy gyönyörű „feszült majd laza" folyamatot élünk át. A harag és a szeretet egyszerre is jelen lehetnek testünkben. Hajlamosak vagyunk arra, hogy külön skatulyákba soroljuk érzéseinket, pedig valójában egyesíthetjük és kapcsolatba hozhatjuk őket egymással.

FÁJDALOM:
 
Szenvedés, kínlódás
Brrr! Ki szeret a fájdalomra gondolni? Ez olyasmi, amit az embernek mindenáron el kell kerülnie, nem igaz? Nem igaz! A fájdalom az élet 1ényeges része, nem szabad tehát visszautasítani. Gondoljunk vissza arra, milyen érzés, amikor valamink fáj. Az izmaink megfeszülnek, mint a haragnál, és testünket egy általános görcs húzza össze. Ha fáj valamink, hajlamosak vagyunk mélyen beszívni és visszatartani a levegőt!
 
FÉLELEM:

Aggodalom, rossz előérzet
A félelem olyan érzés, amiről mindannyian azt kívánjuk, bárcsak ne született volna velünk. A félelem egyáltalán nem mulatságos dolog. Sokkot jelent a szervezetnek, és ha tartós aggodalomba csap át, rendkívül káros izomfeszültségeket és lelki szenvedést okoz. Hatására a testünk összerándul, és élesen belélegzünk, hogy tüdőnket megtöltsük oxigénnel. Érzelmeink azért fejlődtek ki az évmilliók során, mert létfontosságúak. A túléléshez nélkülözhetetlen érzelmek listáján a félelem az első között áll. Rászoktunk arra, hogy a médiákon keresztül rendszeresen elárasztjuk magunkat szörnyű és ijesztő dolgokkal, amelyek naponta történnek a világ minden táján, azután, pedig állandó aggodalommal tölt el bennünket, hogy a jövőben mindez velünk is megtörténhet.

SZENVEDÉLY:

Vágy, epekedés
Ahogy a félelem, úgy annak ellentéte is velünk született érzelmi képesség. Ez pedig az az adottság, hogy jelentős pozitív töltést érzünk testünkben, különösen, ha olyan helyzetben vagyunk, amely szexuális vágyat kiváltó pillanatokat idéz fel bennünk. A szenvedély a hatalom és az együttérzés keveréke. Míg az együttérzés csendes, passzív élmény, a szenvedély aktív érzés, amit a kielégülés és a beteljesülés vágya hajt. A szenvedély nem csupán szexuális éhség: bármi után vágyakozhatunk. Vágyhatunk nagyszerű zenére, vadregényes, havas tájon való sétára, finom étel és italok után, és így tovább.

BÁNAT:

Gyász, szívfájdalom
A bánat egyetemes emberi érzés. Tulajdonképpen különböző érzések keveréke, amelyek összességükben a szomorúság és az elhagyatottság érzetét keltik. Mindenekelőtt üres reménytelenséget érzünk, mintha valahogy mi magunk vesztünk volna el. A bennrekedt, visszafojtott bánat egyik fő okozója lehet a betegségeknek. Tanulmány bizonyította, hogy az olyan emberek immunrendszerének működése, akik nemrég veszítették el egy közeli társukat, erősen lecsökkent a gyász hónapjai során. Ez a közvetlen összefüggés, amely a bánat és az immunrendszer zavarai között fennáll.
 
REMÉNYTELENSÉG:

Letörtség, kétségbeesés
Mindannyian éreztük már úgy, hogy életünk reménytelen. Amikor életünk reménytelennek tűnik, amikor legszívesebben egyszerűen feladnánk az egészet, és a halálba menekülnénk. Sok ember próbál úgy tenni, mintha ez az érzés őt soha nem érintette volna meg. De természetesen, különösen komoly betegség során, minden bizonnyal felbukkan néha a reménytelenség érzése. A beteg emberek nagyon gyakran érzik magukat reménytelennek és haszontalannak.