Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Asztrális test - Uralkodás az érzelmeken

2012.05.26

Asztrális test

Uralkodás az érzelmeken!

 

Egyszer csak kialakulhat annak a szükségszerűségnek az érzése benned, hogy először uralnia kell az asztrális testet, másodszor, hogy azt fokozatosan olyan tudathordozóvá kell megedzenie, amely tökéletesen engedelmeskedik az igazi ember, az Én akaratának, és harmadszor, hogy a kellő időben állandóan fejlessze és tökéletesítse az asztrális test különböző képességeit.

asztral-test3.jpgAz átlagos világi ember keveset tud, és még kevesebbet törődik az ilyen dolgokkal, az okkultizmus tanulója számára azonban elsőrendű fontosságú, hogy megszerezze a valamennyi – fizikai, asztrális és mentális – tudathordozója feletti teljes uralmat. Bár elemzés és tanulmányozás céljából ezt a három testet el kell választani egymástól, és külön-külön kell ezeket tanulmányozni, a gyakorlati életben mégis úgy találjuk, hogy nagymértékben lehetséges valamennyit egyidejűleg képezni, és az egyikben megszerzett bármely képesség bizonyos mértékben segítséget jelent a másik kettő megedzésében.

Kívánatos a fizikai testet étel, ital, higiénia stb. segítségével megtisztítani azért, hogy némileg könnyebbé tegyük az asztrális test irányítását. Ugyanez az elv vonatkozik a mentális testre, csak még nagyobb mértékben, mert végeredményben csak az elme és akarat használata az, amivel az asztrális test vágyait, érzelmeit és szenvedélyeit tökéletesen le lehet igázni.
Sok vérmérséklet esetében legalább az érzelem pszichológiájának gondos tanulmányozása nagyon nagy segítséget jelent, mert világos, hogy sokkal könnyebb ellenőrzés alá vonni egy olyan erőt, amelynek eredetét és természetét alaposan megértettük.

Ebből a célból melegen ajánlom azon elvek alapos tanulmányozását, amelyek Bhagavan Das: The Science of the Emotions [Az érzelmek tudománya] című mesteri értekezésében vannak lefektetve. (E munka remek kivonatát K. Browning készítette el An Epitome of the Science of the Emotions [Az érzelmek tudományának összefoglalása] címmel.) A fő tételeket nagyon röviden az alábbiakban lehet összefoglalni:

Minden megnyilvánult létezést az Én-re, a nem Én-re, és kettőjük közötti viszonyra lehet felbontani.

Ez a viszony felosztható:

(1) megismerésre (gnyânam),
(2) vágyra (ichchâ) és
(3) cselekvésre (kriyâ).
Tudni, vágyni és cselekedni – ez a három foglalja magában a tudatos élet egészét.

asztral-vilag.jpgAz érzés vagy az érzelem kétféle: kellemes vagy fájdalmas. A kellemes, amely alapjában véve a több-ség érzése, vonzalmat, szeretetet (râga) hoz létre, a fájdalom, amely alapjában véve a kevesebb-ség érzése, taszítást, gyűlöletet (dvesha) hoz létre.
A vonzalomból fakad minden szeretetérzés, a taszításból minden gyűlöletérzés. Minden érzés szeretetből vagy gyűlöletből, vagy mindkettőből keletkezik, és az erősség mértékében különböznek egymástól.
Egy adott érzelem pontos természetét tehát az a viszony is meghatározza, amely az érzelmet megtapasztaló és az érzelem okát jelentő tárgy között fennáll. Aki az érzelmet átéli, amennyiben az adott érzéssel kapcsolatos körülményeket vesszük figyelembe, legnagyobb, egyenlő vagy kisebb, mint az érzelem tárgya.
Ezt az elemzést folytatva az érzelem-elemek hat lehetséges típusához jutunk el, amelyeket az alábbi táblázat három oszlopában soroltunk fel. A negyedik oszlop az elsődleges elemek alosztályait mutatja, amelyek egymástól az intenzitás mértékében különböznek, minden csoportban a legerősebb van legfelül, a leggyengébb pedig legalul.


Minden emberi érzelem e hat érzelem-elem egyikéből, vagy még gyakrabban közülük kettő vagy több kombinációjából áll. A tanulónak javasoljuk a fentebb említett értekezés alapelveinek részletes kidolgozását. Munkájának bőséges jutalma lesz.
A tanulmányok egy másik érdekes iránya annak a tanulónak számára, aki az önuralom megszerzése miatt önismeretre törekszik, a kollektív- vagy tömegtudat vizsgálata. Ebben az érdekes témában messze a legjobb könyv, amelyet e könyv írója megismert, Sir Martin Conway: The Crowd in Peace and War [A tömeg békében és háborúban].

szabad-akarat.jpgSir Martin csodálatos világossággal és gazdag illusztrációkkal mutatja be a következő alapvető tényeket.

(1) Az emberek nagy többsége bizonyos pszichológiai „tömegekben” – vagyis olyan embercsoportokban, amik hasonlóan gondolkoznak, és mindenekfelett hasonlóan éreznek – nevelkedik fel, és egész élete alatt ahhoz tartozik. Ilyen embercsoportok a család, a barátok és bajtársak, az iskolák és az egyetemek, a munkahely, a vallási felekezetek, a politikai pártok, a bölcseleti iskolák, a fajok, és így tovább. Még azok is, akik ugyanazt az újságot olvassák, vagy ugyanahhoz a klubhoz tartoznak, egy-egy pszichológiai „tömeget” alkotnak.
(2) Ezeket a tömegeket nagyrészt az érzések vagy érzelmek alakítják ki, táplálják és uralják, nem pedig a gondolatok. Egy tömegben megvan minden érzelem, de nincs értelem, érezni képes, de gondolkodni nem. A tömeg véleményében ritkán vagy sohasem játszik szerepet az értelem, hanem csak ragályos szenvedélyek söpörnek keresztül elektromos áramként az egész testen, és ezek gyakran egyetlen agyból származnak. Ha egyszer elkapja a tömeg, az ember gyorsan elveszti az egyéni gondolkodás vagy érzelem képességét, és eggyé válik a tömeggel, osztozik annak életében, véleményében, magatartásában, előítéleteiben, és így tovább.
(3) Nagyon keveseknek van bátorságuk és erejük ahhoz, hogy kitörjenek azokból a különböző tömegekből, amelyekhez tartoznak. A legnagyobb többség egész életében azon tömegek uralma alatt marad, amelyek magukba olvasztották.

Minden tömegnek, mivel képtelen önmaga vezetésére, szüksége van egy vezetőre, és talál is magának. Ezek a vezetők három fő típusba tartoznak:

(a) A tömeget kényszerítő. Olyan ember, aki azzal uralja és vezeti a tömeget, hogy saját személyisége teljes erejével rájuk kényszeríti saját elképzeléseit. Ezen típus például Napóleon, Disraeli, Ceasar és Charlemagne.
(b) A tömeget értelmező. Ez a típus teljesen eltér a tömeget kényszerítő típustól, olyan ember, aki természetes érzékenységénél fogva megérzi azt, amit a tömeg érez vagy érezni fog, és tisztán, általában szemléletes nyelven fejezi ki a tömeg érzelmeit. Az ilyen emberek ritkán gondolnak ki önmaguktól problémákat, majd pedig hirdetik hitvallásukat. Inkább arra várnak, hogy a tömeg érzelmei alakot öltsenek, akkor aztán berontanak a küzdelem sűrűjébe, és ékesszólóan, erővel és lelkesedéssel elmondják azokat a dolgokat, amikről az embereknek homályos és határozatlan érzésük van. E típus példái nagyon szokványosak, különösen a politika területén.
(c) A tömeget képviselő. A tömeg vezetőinek ez a típusát nem annyira az egyéni erő jellemzi, mint a képszerű névleges vezető. Tipikus példái egy alkotmányos király, egy konzul, egy nagykövet, egy bíró (legalábbis Angliában).

 

Ezek az emberek csupán a megszemélyesített „közvéleményt” jelképezik. A nép hangján beszélnek, értük cselekszenek, és őket képviselik a világ szemében. El kell nyomniuk vagy titokban kell tartaniuk saját egyéni véleményüket, és úgy tűnik, mintha úgy éreznének, ahogy a nyilvánosság érez, és a közkívánatnak vagy közvéleménynek megfelelően cselekednek.

A fentiek a vezetési alapelvek legegyszerűbb vázlata, amelyeket az említett rendkívül sikerült könyv ismertet, és a tanulót arra biztatom, hogy maga tanulmányozza át gondosan e munkát. Ez nemcsak abban fog segíteni, hogy helyesebben fogja fel azokat az erőket, amelyek a „nyilvánosságot” irányítják, hanem hogy azok valódi értékén felbecsülje a mai idők sok kérdésével kapcsolatos saját meggyőződését, véleményét és hozzáállását.
Nyilvánvalóan a legfontosabb az, hogy az okkultista tanuló minden érzelmében és gondolatában meggondoltan és tudatosan cselekedjen.
A görög mondás, Gnothi seauton, „Ismerd meg önmagad”, nagyszerű tanács, mert az önismeret bármely jelölt számára elengedhetetlenül szükséges a fejlődéshez. A tanuló nem engedheti meg magánk, hogy a közérzésben vagy közgondolkozásban történő elmerülés levegye a lábáról, ami olyan típusú légkört hoz létre, amin keresztül minden dolog látszik, ami megszínez mindent, és ami nyilvánvalóan uralja és kormányozza azt a tömeget, amiben a tanuló mozog. Nem könnyű ellenállni egy erős, népszerű előítéletnek, amely úgy hat, hogy azok a gondolatformák és gondolatáramok, amelyek betöltik a légkört, szüntelenül ostromolnak bennünket, az okkultizmus tanulójának mégis meg kell tanulnia ellenállni.
Ezen kívül képesnek kell lennie felismerni a tömeg-vezetők különböző típusait, és nem szabad megengednie, hogy azok parancsszóval, meggyőzéssel vagy hízelgéssel rávegyék eszmék vagy őket követő cselekedetek elfogadására, hacsak nem teljesen szándékosan teszi ezt, valamennyi képessége ébersége mellett.

 

A pszichológiai tömegek és tömeg-vezetők befolyása a világban napjainkban – csakúgy, mint valószínűleg minden korban – ténylegesen igen nagy, és azok az erők, amelyekkel bánnak, finomak és messzire hatók, – így annak a tanulónak, aki önuralomra törekszik, és aki vezetni szeretné a saját érzelmi és gondolati életét, ezekkel az alattomos hatásokkal szemben folyamatosan meg kell védenie magát.
Az a véleményem, hogy Az érzelmek tudománya és A tömeg a békében és háborúban című könyvek tanulmányozása felbecsülhetetlen értékű bevezetés az asztrális test képzésének és fejlesztésének feladatához, amíg az hasznos és engedelmes szolgája nem lesz az Én akaratának.
A tanulmányok egy másik iránya is nagyon ajánlatos a tanulónak, mégpedig a tudatalatti elméé, amelyet manapság gyakran neveznek „tudattalannak”. Ebből a célból bevezetésül a témába ajánlom T. J. Hudson The Law of Psychic Phenomena [A pszichikus jelenségek törvénye] című könyvét.

E könyv tanulmányozásakor a tanuló ne feledje, hogy a könyv 1892-ben jelent meg. Napjaink ismereteinek fényében nem szükséges teljesen elfogadni Hudson elemzését, osztályozását vagy fogalomrendszerét. Személyes véleményem szerint Hudson túlságosan nagymértékben épít premisszáira, elméleteit messze a szakítóponton túl feszíti. Ennek ellenére a könyvnek mégis nagy értéke van, mert először is egészséges tudományos kételkedésre biztat sok pszichikai jelenség megtévesztő és sekélyes magyarázatának túl gyors elfogadásával szemben, másodszor pedig nagy erővel érezteti azokat az óriási lehetőségeket, amelyek az emberi természet tudatalatti részében rejtve vannak, és amelyeket a gondos és elővigyázatos tanítvány arra használhat, hogy jelentős eredményt érjen el saját asztrális természete irányításában, és általában saját jellemének megtisztításában és felépítésében. Természetesen létezik több más és modernebb könyv is, amelyek szintén segítenek célunk elérésében.

Hudson röviden ezeket állítja:

(1) Az ember gondolkodásmódja világosan két részre osztható, mindkettőnek megvannak a saját különálló képességei és feladatai. Ezeket objektív és szubjektív elmének nevezi.
(2) Az objektív elme az, amely megismeri az objektív világot, megfigyelései eszközéül a fizikai érzékszerveket használja, és a legmagasabb funkciója az értelem.
(3) A szubjektív elme a környezetét a fizikai érzékszervektől független eszközökkel ismeri meg. Ez az érzelmek székhelye, és az emlékezet tárháza. Legmagasabb funkcióját akkor fejti ki, amikor az objektív érzékszervek nem működnek, például hipnózis vagy alvajárás állapotában. Sok más képesség, amit Hudson a szubjektív elmének tulajdonít, nyilvánvalóan az asztrális test képessége, például az utazás képessége távoli helyekre, gondolatolvasás, stb.

216812_193230404055674_100001061470343_507227_4632895_n.jpgÁllítja, hogy amíg az objektív elmét nem lehet irányítani sugalmazással az értelem, a pozitív tudás vagy az érzékszervek bizonyítékaival szemben, addig a szubjektív elme állandóan irányítható a sugalmazás erejével, akár más emberektől ered az, akár saját tulajdonosa objektív elméjétől.
Az asztrális és a mentális testtel, valamint a gondolat- és érzelemformák természetével és használatával kapcsolatos modern tudás segítségével a tanítvány érdekes és független megerősítéseket fog találni sok olyan dologra, amiket a teozófus íróktól tanult, és amint már mondtuk, képes lesz jobban megérteni, hogy gyakorlatilag korlátlan képességek rejlenek a saját lelki alkatában, amelyeket olyan irányokban képes működésbe hozni, amelyet megbecsült okkultisták mutattak meg, amilyen például a meditáció. Talán a korábbinál még világosabban fogja megérteni azt, ahogyan a kâma vagy a vágy, és a manasz vagy elme összekeveredik, és hogyan lehet azokat szétválasztani, mindkettő jelentős hasznára és megerősítésére.
Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy a gondolat az, amivel a vágyat meg lehet változtatni, és végül uralkodni rajta.

Amint az elme megtanulja az ellenőrzés gyakorlását, a vágy átalakul akarattá, és az irányítást akkor már nem a külső dolgok végzik, amelyek vonzanak vagy taszítanak, hanem az ember szelleme, az Én, a belső uralkodó.
Most pedig visszatérünk a jellegzetesebb teozófus szakértőinkhez, és folytatjuk az asztrális test fejlesztésében és képzésében szerepet játszó bizonyos más tényezők vizsgálatát.

Nyilvánvaló, hogy a tanulónak törekednie kell, hogy bizonyos kisebb hibákat – mint az érzelmi gyengeségek és hiányosságok – megfékezzen és megszüntessen. Ebben a feladatban fontos emlékezni arra, hogy egy olyan hiba, mint például az ingerlékenység, amely ismétlődő kielégítés során szokássá vált, nem az Énben raktározódik el benn-rejlő tulajdonságként, hanem a permanens asztrális atomban . Bármilyen nagy is az itt felhalmozott erő, tudományosan bizonyított tény, hogy a kitartó akarat a megfelelő időben győzelemre vezet. Az Én oldalán ott a saját akaratereje, mögötte pedig ott van magának a Logosznak a végtelen ereje, mert a fejlődés segítségével történő előrehaladás az Ő akarata. Az egység eszméjének megértése így megad az embernek egy megfelelő indítékot a jellemépítés kétségtelenül kemény és időnként kellemetlen munkájához. Bármily nagy legyen is a harc, a végtelen erői az ő oldalán vannak, és végül kötelessége legyőzni a rossz véges erőit, amelyeket elmúlt életeiben halmozott fel.

2.2.jpgAz az ember, aki el akarja pusztítani vágyait, hogy karmáját tökéletes egyensúlyba hozza, és így nyerjen el a maga számára felszabadulást, célját el is érheti. Viszont nem képes kilépni a fejlődés törvénye alól, és annak ellenállhatatlan nyomása előbb vagy utóbb ismét előre fogja hajtani, és így újraszületésre kényszeríteni.
A vágy kiölése nem a valódi okkultista útja.
A személyes szeretetet nem elpusztítani kell, hanem annyira kiterjeszteni, hogy egyetemessé váljon, a szeretetet felfelé kell irányítani, nem pedig lefelé. Ennek meg nem értése, és – amikor megértjük – a feladat rendkívüli nehézsége néhány esetben a szeretet elfojtásához vezet, annak növelése helyett.
A túláradó szeretet és nem a szeretet nélküliség fogja megmenteni a világot. A Mahâtmâ a részvét óceánja, nem pedig jéghegy. A szeretet kiölésére való törekvés a balkéz ösvényének útja.

hold.jpgSzükséges azonban, hogy teljesen kiirtsuk magunkból az alacsonyabb és durvább vágyakat, a maradékot pedig meg kell tisztítani, és át kell alakítani törekvésekké és elhatározássá. Vágyakozni vagy áhítozni az erő elvesztegetését jelenti, az okkultista ehelyett akar. Az akarat a vágy magasabb megjelenési formája.
Azt is mondják, hogy a „hold-testet”, vagyis az asztrális testet el kell pusztítanunk. Ez nem azt jelenti, hogy minden érzésünket és érzelmünket le kell rombolni, hanem inkább az asztrális testet teljesen irányításunk alá kell vonnunk, hogy képesek legyünk a hold-testet tetszésünk szerint megsemmisíteni.

 

 

Ahogyan az ember fejlődik, akaratát egyesíti a Logosz akaratával, a Logosz pedig fejlődést akar. Szükségtelen mondanunk, hogy egy ilyen egység-állapot természeténél fogva megsemmisíti az olyan vágyakat, mint a becsvágy, vágyakozás a haladásra, és hasonlók.
A Csend hangja figyelmeztet bennünket, hogy az asztrális világ minden virága alatt – bármilyen szép legyen is az – ott fekszik összetekeredve a vágy kígyója.

A szeretet esetében például az önző természetből mindent teljesen át kell lényegíteni, viszont a magas, tiszta és önzetlen szeretetet sohasem lehet átalakítani, mivel ez magának a Logosznak egyik jellemzője, és egy szükséges tulajdonság az ösvényen való haladásban, amely a Mesterekhez és a beavatáshoz vezet.