Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Valódi, vagy csak illúzió?

2011.04.23

 

Valódi, vagy csak illúzió?
 
- Philippa írása -
 
Sokszor írtam már az illúziókról, ám mostanra már bennem is összeállt egy teljesebb kép ezzel kapcsolatban. Természetesen csak a saját megközelítésemből, saját tapasztalataimon keresztül tudom elétek tárni. Nem írhatok mások nevében, bár tettem ezt sokáig.
 
Már megértettem, az is illúzió, hogy úgy látom, mások ugyanazt élik meg, ugyanúgy, ahogy én, ugyanazt érzik, ahogy én. Számtalanszor beigazolódott, hogy mikor így hittem, NEM ÍGY VOLT. Ezért most már csak a saját nevemben beszélek, nem általánosítok, mert ez is csak egy illúzió, hogy egyes élmények, meghatározások mindenkire igazak.
 
Vannak törvényei az emberek testének, lelkének, szellemének, a Földnek, az Univerzumnak, amik alapján működnek, de mindenki egyedi és sajátos, csak rá jellemző módon lát, hall, érez, tud, és tapasztal mindent.
 
Mindig ugyanúgy kezdődött minden. Elkezdtem vágyni valamire. Jöttek elém olyan emberek és helyzetek, amikben felismerni véltem vágyaim megvalósulását. Aztán kiderült, hogy csak illúzió volt.
 
Mi is hát az ILLÚZIÓ? És miért nem hagy békén engem? Miért kerülök mindig szembe vele? A választ mostanra megértettem; hogy megismerjem, felismerjem.
 
Amikor elvárás jelenik meg bennem valamivel, valakivel kapcsolatban; amikor előjön a félelem, hogy de mi lesz, ha mégsem úgy lesz, ahogy vágyom rá; amikor nagyon mélynek tűnik egy-egy érzelem, s tuti biztos vagyok benne, hogy nem illúzió, na AZ MIND AZ.
 
Amikor meg se akarom hallani mások véleményét; amikor meg akarom magyarázni, miért van úgy, ahogy; amikor egyfolytában agyalok rajta, és minden tök logikusnak tűnik, valami mégsem stimmel, na AZ IS ILLÚZIÓ.
 
Mi hát az, ami nem illúzió, hanem valódi, nem illan el hamar, hanem örökre szól?
 
Amit nem kell magyarázni; amibe nem szól bele az elme; amikor „magától”, az isteni terv részeként jelenik meg valami az életemben, vagyis rám talál, nem nekem kell keresnem; amitől öröm hullámzik a lelkemben anélkül, hogy üldözném ezt az örömöt, hogy akarnám megélni.
 
Amikor minden TERMÉSZETES, minden egységben a helyén van, mert én is egységben vagyok MINDENNEL.
 
Hja, tudom; könnyű leírni, nehéz megérteni. A titok az, hogy nem ÉRTENI kell, hanem csak ÉLNI. Tiszta csatornaként befogadni akkor, amikor érkezik. Mert hiába akarnám megélni UGYANAZT, amit Isten akar nekem, akaratommal csak a valódi másolatát, illúzióját hozom létre.
 
Nem véletlenül vágyom arra, amire épp vágyom. Isten azt szeretné rajtam keresztül megvalósítani. Ez csodás, és nincs is vele semmi dolgom, csak az, hogy elfogadjam, és hagyjam megvalósulni, és ne ÉN AKARJAM megvalósítani, felépíteni, mert ebből építem illúzióim várát.
 
Isten akarata helyett, ha az ÉN AKARATOMAT valósítom meg, hiába ugyanazt akarom, mint Isten, csak illúziót hozok létre. Valódi, örökérvényű dolgokat csak akkor tudok elérni, ha hagyom, hogy Isten vezessen, ha bízom a véletlenszerűségekben, az intuícióimban, a szeretetben, a fényben. Ha BÍZOM. Mert ez hitemnek az alapja. S ugye, tudjuk, mit lehet HIT- ből építeni? MINDENT.
 
S amikor egyre többször és egyre jobban bízom és hiszek, akkor már a személyiségem lassan háttérbe szorul, teret enged Istennek, összhangba kerül vele, és így Isten egyre több mindenben tud megnyilvánulni rajtam keresztül. Így leszek emberből istenemberré.