Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ÉLETEM VIRÁGA - 4.

2011.11.12

ÉLETEM VIRÁGA! - 4.

 

imagescasoiujo.jpg2011.10.22. / 4.rész – Dobd le „láncaid” – elengedés!

 

Amikor élet-cseppek történnek velem, le fogom írni a tapasztalataim, és a saját gondolataim!

Mint a virágszirmok, amik nyomot hagynak a virágon, az életen, életemen!

Fontos részei a mindennek, az Egy- hez való eljutásban!

Mint az élet-körök, amik a tapasztalni valókat tartalmazzák, és a lehetőségeket, amik által TELJESSÉ válhatunk!

"Magban lenni... Önmagunkban teljességgel lenni"..., a legcsodálatosabb dolog, amit emberi lény az élettől kaphatott!

 

Mai történet:

 

Vannak életek, vannak történetek! Vannak feladatok, és vannak sorsok! Mégha mindent mi is irányítunk, vagy vonzunk be, az Univerzum is csak a mi gondolatainkra reagál! Bármi történjék is velünk... Mindent mi teremtünk magunknak! A Valóságunkat, az embereket, az élethelyzeteket, a játszmákat, a tapasztalni valókat! Az Univerzum, mindent a mi akaratunk és kívánságunk szerint "rendez" el! OK-OKOZAT! Kívánság-ajándék! Annyi mindenre vágyunk, annyi mindent szeretnénk... de mindig egy a lényeg, hogy szeretnénk Önmagunk lenni... Önmagunkat megtapasztalni és megismerni. Kívánunk, és kapunk is ezért élethelyzeteket! Ha valami nem úgy történik, ahogyan mi elképzeltük, az csakis azért lehet, mert nem vagyunk képesek észrevenni a "magasabb szintű" üzeneteket.

 

Mindennek van oka és értelme! Még a rossz dolgoknak is. Hogy miért kapjuk ezeket? Mert ugye ezeket is mi vonzzuk be! Csak is azért, hogy megtapasztaljuk, hogy megérezzük, és tudjunk megfelelően cselekedni, dönteni, megélni, és lépni... a saját érdekünkben! Rálátással, - kissé hátrébb lépve a dolgoktól, az eseményektől - észrevehetjük a valós történések valódi okát és értelmét! Megláthatjuk, hogy mit miért kapunk, hogy valójában mivel is van dolgunk! A visszatérő élethelyzetek, visszatérő érzések, a visszatérő játszmák is mindig arról árulkodnak, hogy valamit nem jól teszünk. Legyen az akár egy döntés, vagy választás, vagy csak egy megélési helyzet, esetleg tanulási folyamat. Valami nem stimmel! Lépjünk hátrébb, tekintsünk rá kicsit külső szemmel, kívülről! Vizsgáljuk meg az OKOZATOK sorozatát, a miérteket! Akkor megláthatjuk a valódi OKOT is! Azt az okot, amit tényleg a mi akaratunk és szándékunk teremtett! Ott megláthatjuk a miérteket is! Mi miért történik, a saját szándékunk következményeként!

 

Miért is teremt az ember folytonosan játszmákat, megélendő helyzeteket?

 

Mert valami még nincs elrendezve... mert szükségünk van a tapasztalásra! Szükségünk van azokra a megélendő élethelyzetekre, amikből ha ügyesek vagyunk, megtapasztalhatjuk, és megtanulhatjuk a létet... Önmagunkat! Megláthatjuk azokat a dolgokat, amik hozzánk, vagy épp nem hozzánk tartoznak!

 

Mi ilyenkor a teendő? Mi ebben a mi feladatunk?

 

Hogy tanuljunk, észrevegyünk, érezzünk, megéljünk, tapasztaljunk, majd mérlegelve a helyzeteket, döntsünk, és lépjünk! Ez olyan, mint az újratervezés! Elindulunk valamerre, az önmagunk útján... talán "jó" irányban, de akár el is tévedhetünk. Valójában "rossz" irány nem is létezik, ha azt vesszük alapul, hogy minden csak a tapasztalásról és a tapasztalat-szerzésről szól. Mert ugye nem a cél a fontos, hanem az Út! Ha azt érezzük, hogy eltévedtünk, ami persze csak egy jelen "állapot", az azért lehet, mert közben elveszítjük a valódi tájékozódásunkat, elveszítjük az ok-okozat keresését szem elől. Belesüllyedünk az okozati játszmákba, az okozati érzetekbe. Pedig a valódi ok is ott van mindig előttünk... csak újra meg kell találni, újra meg kell érezni az eredeti okunkat!

 

Ilyen esetben 3 féle képpen is dönthetünk, vagy érzékelhetjük a játszmáinkat a megismerés felé!

 

1. lehetőség: Ha a MAG- on kívül vagyunk, távol a magtól:  

Ha negatívabb érzéseket és játszmákat hordozunk magunkban, beleragadunk, és elveszítjük Önmagunk felett is az irányítást. Lesüllyedünk, beragadunk... az adott okozati tapasztalásba. Kicsi az esély, hogy a csomópontok világosságot nyerhetnek! Legvégső következmény: kilépés az adott virágból, alsóbb, alacsonyabb szintek felé. Átlépés egy másik, alacsonyabb rezgésű virág-térképre.

 

2. lehetőség: Ha a MAG- on kívül vagyunk, de közel a maghoz:

Ilyenkor hagyjuk magunkat megélni és tapasztalni. Utána jöhet az "újratervezés"! Ekkor az adott, eredeti virág-térképbe maradunk, majd a tapasztalás és megélés után, tovább haladhatunk a térkép teljes megismerése felé. Nem történik különösebb minőségi változás, csak tapasztalás és információgyűjtés.

 

3. lehetőség: Ha a MAG központjába vagyunk:

Az átértékelés és kellő tudatosság után rálátással, megértéssel, hogy miért történik az okozat, megértjük a miérteket, és akkor újra világossá válik az Ok is! Ekkor tudjuk újra egészben látni azt a választott útirányt, és "térképet", amin elkezdtünk haladni! Ebben az esetben, lehetőség van akár „feljebb” lépésre is, a magasabb, tisztább minőségek felé. A Magból képesek vagyunk akár az egész virág-térkép területét is megvilágítani!

 

Mi a valódi OK?

 

Elmesélek egy történetet!

Azért születünk, hogy Önmagunkat tapasztaljuk, és éljük meg! Az életünkön, a játszmáinkon, a sorsunkon keresztül. Mindenki egy bizonyos „minőségben” érkezik az Életbe. A cél Önmagunk és az Élet megtapasztalása! Kapunk hozzá szabad akaratot, hatalmas teremtő energiákat. Hozzáférést ezekhez az energiákhoz. De ezekhez tanulnunk kell… Önmagunkat tanulni. Önmagunkat tanulni, és tapasztalni, nem más, mint a „navigációs” készségünket FEJLESZTENI! Ezért tapasztalunk és tanulunk, hogy minél tökéletesebben kifejlesszük magunkban a tájékozódási képességeinket!

Mivel is tájékozódunk? A főbb érzékeinkkel: látás, hallás, érzés, tapasztalás… stb. Ezek a „navigációs” eszközeink sokasága. Ezekkel, és a szabad akaratunkkal vagyunk képesek az előttünk álló „TÉRKÉPET” (Életvirág) jól felfedezni.

 

Mi a „TÉRKÉP”?

 

Nem más, mint az Élet Virága! Az, az energia térkép, amibe mindennek a forrása bele van kódolva! Egy olyan „térkép”, amit nekünk kell felfedeznünk, és a csomópontokon keresztül választhatunk benne megtapasztalandó útirányokat. A térképet nekünk kell bejárnunk. Bizonyos hatások segítenek a feltérképezésben! Képzeljük el úgy, mintha ez a térkép sötét lenne. A bejárt, és megtapasztalt területek, - ha jól tanulunk -, felfényesednek, és láthatóvá válnak! Így, a már megismert részek, aktiválódnak. Mint egy végtelen labirintust, be kell járnunk az egész területet! A cél a teljes kivilágítás! Vigyáznunk kell, mert vannak buktatók is.

Vannak olyan pontok, ahol „kiléphetünk” a virág térképéről. (Új élet, új virág, új játszma, új tervezés, új teremtés. /1.lehetőség/)

De vannak olyan pontok is, ahol szinteket is emelkedhetünk. (Ilyenkor a virág-térkép látszólag ugyanaz, de magasabb minőségbe lépünk tisztább és újabb feladatokkal, élethelyzetekkel. /3.lehetőség/)

Olyan ez, mint egy végtelen „mátrix”! De mindig MI DÖNTÜNK! Mi választunk Útirányt! A legfőbb segítőeszközünk, az érzékeinken, az érzékelésünkön keresztüli MEGTAPASZTALÁS! Az eszközeink, minél magasabb szintekre fejlesztése!

 

Mi az, az OK, ami miatt nem vagyunk megfelelően képesek a megvilágításokra?

 

Azok a területek, élethelyzetek és csomópontok, amiken keresztül a tapasztalás (világosítás) felé áthaladunk, tartalmaznak olyan játszmákat, amiket képesek vagyunk magunkra ölteni és azonosulni velük!

Soha sem az „AZONOSULÁS”, hanem a „MEGTAPASZTALÁS” a LÉNYEG!

Akkor, ha azonosulunk valamivel, kötődünk hozzá. Ezeket a későbbiekben is magunkkal „cipeljük”, mint láthatatlan szálakat, kötelékeket, terheket. Ezektől egy darabig haladhatunk tovább, de egy idő után már nem tudunk tőlük tovább lépni! Mert visszatartanak, visszahúznak!

Amikor születünk, kapunk egy láthatatlan bőröndöt. Ebbe gyűjtjük a tapasztalásainkat! Sokan ezt félreértik! Nem a tapasztalatokat gyűjtik benne, hanem a tapasztaláshoz szükséges eszközöket! Tárgyakat, embereket, amikhez ragaszkodnak! Az „okos” ember, csak egy jegyzetfüzetet tart a bőröndjében, amibe feljegyzi a tapasztalásait, az eszközök révén. Kinek milyen nehéz a bőröndje, annál jobban ragaszkodik, kötődik az eszközökhöz, személyekhez. Ha nehéznek érezzük az életet, valójában a „bőröndünket” érezzük nehéznek! Utazni boldogan, könnyedén és szabadon, pedig csak könnyű bőrönddel lehet. Mert vannak olyan helyek, ahová a nagyon nehéz bőrönddel fel sem engednek minket! Egyszerűen nem jutunk tovább egy bizonyos ponton túl, ha túl sok mindent „cipelünk” magunkkal! Soha senki nem úgy utazik bárhová is, hogy az egész életében megismert embereket, és az összes tulajdonát viszi magával! Mert ez képtelenség! Az ember így nem hogy nem jut sehová, hanem épp helyhez kötődik, és szinte mozdulni sem tud… nem tud előre és tovább haladni az útján! Tudomásul kell vennünk, hogy MINDEN CSAK A TAPASZTALÁSRÓL SZÓL! Nem tárgyakat, személyeket kell magunkkal vinnünk! Az eszközeink az ÉRZÉKELÉSÜNK! Azok mindig velünk vannak! TAPASZTALNUNK kell, és nem ragaszkodnunk! Ezért is szükséges néha a „NAGY TAKARÍTÁS”! A ragaszkodások és kötődések által összegyűjtögetett felesleges dolgok kitisztítása, lomtalanítása, ELENGEDÉSE! Igenis vegyük tudomásul, hogy nem a tárgyaktól, de nem is a személyektől függünk! Sőt… nem is függünk! Mert ezek mind csak az egónk tévesnek hitt eszközei! Olyan eszközök, amik által megtapasztaljuk a megtanulnivalóinkat! Ha ezt megértjük, és képessé válunk ELENGEDNI A KÖTŐDÉSEINKET, akkor lehetünk újra SZABADOK! Akkor már könnyedén tudunk tovább lépni, tovább haladni! Tovább haladni Önmagunk felé, a teljesség felé, a magasabb szintek felé! Mert akkor leszünk ÖNMAGUNKBAN EGY- ek! Nem magunkban mások, vagy többek, hanem EGY-ek úgy, hogy már ismerjük a mindenség tapasztalását MAG- unkban! A külvilági „játszmák” végső levetkőzésével vagyunk képesek a bennünk lévő EGY- ség megtapasztalására!

Ezek után fogunk tudni úgy tovább haladni, mások mellett békésen, hogy már nem lesz szükségünk a ragaszkodásra, a kötődésekre! Mert ezeket mindet elengedtük, és levetkőztük már!

Nem azonosítjuk tovább magunkat az eszközeinkkel, csak Önmagunkkal! A saját Utunkat járjuk, tisztán, kötődésmentesen, szabad akaratból tapasztalva Önmagunkat, az Életet, a Szeretetet!

 

Polgár Anita

 

A mappában található képek előnézete ÉLET VIRÁG